Most, ebben a pillanatban is elkezdheted egészségesnek és gazdagnak érezni magad. Érez-
heted a téged körülvevő szeretetet, még ha közvetlen környezetedben épp nem is találod. Az univer-
zum válaszolni fog a belőled áradó dallamra, rá fog hangolódni legbensőbb érzéseidre, és azoknak
megfelelő dolgokat küld vissza hozzád.
(Michael Bernard Beckvith)
Hogyha képes vagy tudatosítani magadban, hogy nem a felhőkkel,
hanem az éggel vagy azonos, akkor a lelki békéd mindenkor
teljesen zavartalan marad – a felhők lesznek a tovatűnő gondolatok,
az ég pedig lényed azon része, mely megfigyeli őket. Ha képes vagy
pusztán megfigyelni mindent, ami történik veled, akkor ilyen elfogulatlan,
csodálatos lelki nyugalomban leledző ember leszel.
(Dr. Joe Vitale)
"Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára.
Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti.
Ez a jelenet a British Airways London-Johannesburg közötti
járatán történt meg.
Egy ötvenes fehér asszony egy fekete mellett
ül. Láthatóan nagyon zaklatott, hívja a stewardesst.
Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett , egyszer csak hirtelen megkérdezte:
- Nagyapa, hány éves is vagy?
A nagyapa így válaszolt:
- Hadd gondolkozzam egy kicsit!
A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem. Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.
Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).
Az AUM egy szótag, aminek különleges jelentősége és teremtő ereje van. Az AUM minden mantrák anyja. Mikor az AUM-ot énekeljük, valójában az történik, hogy békét és fényt hozunk le fentről, és egy egyetemes harmóniát teremtünk önmagunkban és magunk körül. Mikor az AUM-ot énekeljük, belső és külső lényeink ösztönzötté válnak és eltelnek isteni érzéssel és törekvéssel. Az AUM-hoz semmi sem fogható. Végtelen erővel rendelkezik. Csak az AUM ismétlése által megvalósíthatjuk Istent.
Egyszer volt, hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek:
- Tudom ám, hogy ki vagyok én!”
- Ez csodálatos! Ki vagy? – kérdezte Isten.
- Én vagyok a Fény! – kiáltotta a Kicsi Lélek
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! – kiáltott fel. – Te vagy a Fény.
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
- Pompás! – mondta. - Ez igazán király!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta:
Elmondom általánosságban, de ezt személyenként másként fogjátok megélni. Az egész folyamat, amin a Föld átmegy, drasztikus változás lesz, ennek a folyamatnak a megélése az adott személytől függ.
A megvilágosodás nem valami nagyon távoli dolog. Nagyon is közel van; bennünk rejtezik. Belső fejlődésünk által minden pillanatban tudatosan belenőhetünk a megvilágosodásba.Ahhoz, hogy a megvilágosodás a miénk lehessen, őszinteségre és alázatosságra van szükségünk.Mindannyian keresők vagyunk, és a célunk ugyanaz: belső békét, fényt és örömöt elérni, elválaszthatatlanul eggyé válni Forrásunkkal, és valódi elégedettséggel teli életet élni.A megvilágosodás a lélek tudatos tudása. Az emberiség a megvilágosodásban ismeri fel először Isten mindenható Erejét, határtalan Részvétét, végtelen Fényét és hiánytalan Tökéletességét.
A létezés türelmesen vár. Amikor azt látja, hogy magad próbálkozol, ő nem szól bele - csak vár. Akár a végtelenségig is várhat, hiszen a létezésnek nem sietős. Ő maga az örökkévalóság. De abban a pillanatban, hogy már nem küszködsz tovább, hogy felhagysz minden erőfeszítéssel, az egész létezés megindul feléd és beléd hatol. Ekkor először kezdenek el megtörténni a dolgok.
Dr. Papp Lajos szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem tanára, valamint PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika igazgatója. Széchenyi- és Magyar Örökség, Prima Primissima – , Pro Cultura- díjjal ismerték el. Alább nagyszerű előadásának kómáról szóló részét tesszük közzé.
Ez egy olyan történet, ami állítólag 2004 óta email-ben és most már a közösségi médiákban is kering, nem tudni ki az eredeti szerzője…
…Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, “Szeretnék valamit elmondani”. Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében. Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat.
"Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni.Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély.A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. Szeretni. ”
(Hamvas Béla)
(http://tudatbazis.hu/hamvas-bela/freedom)
Nézd csak meg ezernyi csodáját a földnek
- a zizzenő selymes fűszálak zenéjét.
Érezted üde, friss illatát a zöldnek?
Hallgasd meg vén, ráncos fakérge regéjét.
Mi lenne,
ha hirtelen eltűnnénk
mi, emberek örökre elvesznénk,
csak a csend énekelne.
Én vagyok a Teremtő!
Én vagyok a víz, a kő!
Fény vagyok az éjszakában,
A holdnak az udvarában.
Vedd észre a szépet a mában...
Hogy esik a hó, vagy rügyezik a fa.
Az első madarak is megjelennek lassan,
S hipp-hopp itt a vakáció.
Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem.
Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
Megcélozni a legszebb álmot,
Kinevetni a világot, gyűjteni a barátságot,
Mindig szeretni és remélni,
Szinte felkészületlenül, belépünk az élet délutánjába.
Ami ennél is rosszabb, hogy ezt a lépést, azzal a téves
előfeltételezéssel tesszük, hogy igazságaink és elveink,
19 éves koromban, az Államok tengerész gyalogosa voltam.
És azt a küldetést kaptam, hogy csatlakozzam a USS Ranger anyahajóhoz.
Öt karácsony telt el a születésem óta, bár én ebből leginkább csak az utolsó hármat érzékeltem, a megelőző időszakból csupán halvány emlékképeim maradtak. Arra azonban határozottan emlékszem, hogy minden évben lapult valami meglepetés számomra a karácsonyfa alatt:
