"Attól, hogy valaki boldog ember, szabadon megélheti, hogy néha harag van benne, néha fájdalom, néha szomorúság, néha félelem - és mindez nem kérdőjelezi meg azt, hogy ő boldog ember. Ezért nem elégednék meg azzal, hogy az élet adhat szép pillanatokat, vagy hogy az ember néha boldognak érezheti magát a földön. Ha ugyanis az élet csak ennyit ad - az nagyon kevés! Akkor az egész egy vesszőfutás, ködszurkálás, markolászás a szép pillanatok után. Ha viszont az örömöt, a boldogságot tudatos munkával elmélyítjük a spiritualitásba, és döntünk amellett, hogy élni jó, akkor nem vagyunk minden pillanatban rászorulva az öröm, a boldogság tapasztalatára. Akkor nyugodtan elengedhetjük, hogy mindig legyen valami örömünk, mert élni akkor is jó! Boldognak érezni magam és boldog embernek lenni tehát két különböző dolog." Pál Feri

Egy ember fuldoklott a tengerben.

Arra ment egy hajó, és azt mondták neki:
“Nem kell egy kis segítség?”

Ő azt válaszolta: “Nem, köszönöm. Isten majd megment.”

Aztán arra ment egy másik hajó. Azt mondták:
“Nem kell egy kis segítség?”

És azt mondta megint, “Nem, köszönöm. Isten majd megment.”

“Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog.” (japán közmondás)

“Semmibe se kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni.
….
Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!

Ha tehát meg akarod szerettetni magadat az emberekkel, ez a második szabály: Mosolyogj!”

(Dale Carnegie: Sikerkalauz)

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

(Wass Albert)

Sose add fel. Bármi történjék is, ne add fel. Erősítsd meg szíved. Országodban túl sok energiát fordítanak az ész fejlesztésére, ahelyett, hogy szívüket edzenék. Légy együtt érző, a barátaidon kívül mindenki mással is. Légy együtt érző, dolgozz lelked és egyben a világ békéjéért. Dolgozz a békéért, és hallgass rám: sose add fel. Nem számít, mi folyik körülötted, nem számít, mi történik. Sose add fel!

Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb.

Aki másokat legyőz, az erős; aki önmagát legyőzi, az hatalmas.

Mikor elengedem, aki vagyok, azzá válok, ami lehetnék.

Amikor ráébredsz, hogy semmi sem hiányzik, az egész világ a birtokod.

Ne a változástól, az állandóságtól félj!

Az amatőr és a profi között az a különbség, ahogyan a félelmüket kezelik.
A félelemaz, ami visszatartja az embereket attól, hogy azzá váljanak, amik valóban lehetnének. Valamennyien rendelkezünk alkotó energiával, megvalósításra érdemes célokkal, lehetetlennek tűnő, de elérhető álmokkal. De minderről hajlandók vagyunk lemondani. Ezt persze mi nem ismerjük be önmagunknak. Inkább találunk valamilyen hihető kifogást, vagy másokat okolunk helyette (nincs pénz, idő, a körülmények nem kedvezőek...).

Adjál akkor is, ha kevés van neked is,
adjál akkor is, ha neked is szükséged lenne rá,
adjál akkor is, ha neked nem adtak,
adjál akkor is, ha a szavaknál többre van szükség,
és közben észrevétlenül
a reménység emberévé leszel.

Pál Ferenc

Ha "ismerősöket"akarsz,légy gazdag,ha barátokat akarsz ,légy barát!

A műveltség része a tett is, nem pusztán a tudás.

Az erő, a sors azok mellé pártol, akik hisznek az igazságban.

Minden viszontagság, kudarc és fájdalom magában hordja valamilyen vele egyenértékű jótétemény csíráját!

Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.

Napoleon Hill

"Egy kilátástalan helyzet nem teszi lehetetlenné a boldogság tapasztalatát, és főleg azt nem, hogy boldog embernek tartsuk magunkat. Ismertem egy 11 éves leukémiás kisfiút, akinek eljött a születésnapja. Az egész család tudta, hogy már csak néhány hónapja van hátra. Mint minden kisfiú, kért a szüleitől egy jó bőr lasztit, és boldogan játszott a születésnapján. Az anyukája közben sírt. Anya, te mit szeretnél? - kérdezte tőle a kisfiú? Hát, tudod, én néhány boldog napot szeretnék - válaszolta sírva az anyuka, s ennek valójában az volt az üzenete, hogy szeretném, ha meggyógyulnál, de tudom, hogy ez nem fog bekövetkezni. Erre a kisfiú a következőt válaszolta: Anya! Én vagyok leukémiás, nem te! Ha én kibírom, te is! Anya, mi most, MOST lehetnénk együtt boldogok, mert ma van a születésnapom!" Pál Feri

"Kutatások igazolták, hogy a rendszeresen köszönetet, hálát kifejező emberek sokkal jobb egészségi állapotban vannak, és kevesebbet bosszankodnak, mint mások. Sonja Lyubomirski azt tanácsolja, hogy tíz héten át heti rendszerességgel írjunk levelet valakinek, akinek hálásak vagyunk valamiért, egyszersmind írjuk fel naponta a bosszúságainkat. Azt fogjuk tapasztalni az önkísérletben, hogy folyamatosan csökken a bosszúságok száma, és növekszik a jó közérzetben eltöltött idő. De más hozadéka is lesz a próbának: akinek egyszer valamit megköszöntünk, vagy kifejeztük iránta hálánkat, ezt követően egészen másként fog velünk viselkedni. Sőt, a kommunikáció nemcsak vele javul majd, hanem hólabda effektusként másokkal is, mert a jó érzéseket hordozó ember könnyebben ad pozitív érzelmi üzenetet másoknak." Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?

Érdemes megnézni