"Egy kilátástalan helyzet nem teszi lehetetlenné a boldogság tapasztalatát, és főleg azt nem, hogy boldog embernek tartsuk magunkat. Ismertem egy 11 éves leukémiás kisfiút, akinek eljött a születésnapja. Az egész család tudta, hogy már csak néhány hónapja van hátra. Mint minden kisfiú, kért a szüleitől egy jó bőr lasztit, és boldogan játszott a születésnapján. Az anyukája közben sírt. Anya, te mit szeretnél? - kérdezte tőle a kisfiú? Hát, tudod, én néhány boldog napot szeretnék - válaszolta sírva az anyuka, s ennek valójában az volt az üzenete, hogy szeretném, ha meggyógyulnál, de tudom, hogy ez nem fog bekövetkezni. Erre a kisfiú a következőt válaszolta: Anya! Én vagyok leukémiás, nem te! Ha én kibírom, te is! Anya, mi most, MOST lehetnénk együtt boldogok, mert ma van a születésnapom!" Pál Feri
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.