Két magocska lapult egymás mellett a termékeny tavaszi talajban.
Az első így szólt: “Ki akarok hajtani! A földbe mélyesztem gyökereimet,
és felszínre török sarjaimmal . . . Kibontom zsenge rügyeimet, hogy
lobogóként hirdessék a kikelet érkezését . . . Érezni akarom a nap melegét,
hadd hulljon szirmaimra az áldott hajnali harmat!”
Ezzel Kicsírázott.
A második így szólt: ” Félek. Ha a mélybe eresztem gyökereimet, ki tudja, mi vár rájuk odalent, a sötétben.
Ha kibújok a felszínre, esetleg megsérülhetnek érzékeny sarjaim . . . és mi lesz,
ha rügyeket fakasztok,és egy csiga le akarja rágni őket? Ha pedig kinyílnak bimbóim,
valami kisgyerek kiszaggathat miattuk tövestől. Nem, inkább nyugton maradok,
amíg biztonságban nem érzem magam. “
Ezzel várt.
Egy tyúkanyó eleség után kapirgált az üde tavaszi mezőn. Rátalált a várakozó magocskára, és bekapta.
TANULSÁG:
Aki nem mer kockáztatni és fejlődni, azt felfalja az élet.
http://www.sikerrefel.hu/aki-mer-az-nyer/
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.