Két magocska lapult egymás mellett a termékeny tavaszi talajban.

Az első így szólt: “Ki akarok hajtani! A földbe mélyesztem gyökereimet,

és felszínre török sarjaimmal . . . Kibontom zsenge rügyeimet, hogy
lobogóként hirdessék a kikelet érkezését . . . Érezni akarom a nap melegét,
hadd hulljon szirmaimra az áldott hajnali harmat!”

Ezzel Kicsírázott.

A második így szólt: ” Félek. Ha a mélybe eresztem gyökereimet, ki tudja, mi vár rájuk odalent, a sötétben.

Ha kibújok a felszínre, esetleg megsérülhetnek érzékeny sarjaim . . . és mi lesz,
ha rügyeket fakasztok,és egy csiga le akarja rágni őket?  Ha pedig kinyílnak bimbóim,
valami kisgyerek kiszaggathat miattuk tövestől. Nem, inkább nyugton maradok,
amíg biztonságban nem érzem magam. “

Ezzel várt.

Egy tyúkanyó eleség után kapirgált az üde tavaszi mezőn. Rátalált a várakozó magocskára, és bekapta.

TANULSÁG:

Aki nem mer kockáztatni és fejlődni, azt felfalja az élet.

http://www.sikerrefel.hu/aki-mer-az-nyer/