Minden másodpercet, amikor a múlton elmélkedsz, a jövődtől lopod el. Minden percet, amikor a problémáidra koncentrálsz, a megoldások keresésétől veszed el. És valamennyi gondolat, amit olyasmikre fecsérelsz, amelyekről azt kívánod, hogy sose történjenek meg veled, tulajdonképpen gátat vet azon dolgok elé, amelyekről azt szeretnéd, hogy megvalósuljanak.

Az örök igazságból adódóan, mely szerint azzá válsz, amire egész nap gondolsz, semmi értelme múltbeli eseményeken vagy hibákon rágódni, hacsak nem akarod másodjára is átélni azokat. Inkább arra használd fel a múltad tanulságait, hogy a tudatosság és a megvilágosodás egy teljesen új szintjére emelkedj.
Az élet legsúlyosabb kudarcai tárják fel a legnagyobb lehetőségeket. Miként az ókori bölcs, Euripidész rávilágított: „A szerencsében az a legrosszabb, hogy a legjobb esély egy örömteli változásra.” Aki többet szenvedett életében a méltányosnál, azt az embert a nehézségek talán valamiféle magasabb célra készítették fel, mely olyan bölcsességet igényel, amit csak a megpróbáltatásai közben szerezhetett meg. Használd ezt az életbölcsességet a jövőbeni fejlődésed táplálására. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a boldog emberek gyakran éppen annyi szerencsétlenséget éltek át, mint a boldogtalanok. A boldog embereknek viszont megvan a józan eszük ahhoz, hogy az emlékeikkel gazdagabbá tegyék az életüket.
Aki több kudarcot szenved el, mint a környezete, azt értse meg, hogy jó eséllyel teljesebb életet fog élni másoknál. Azok, akik többet kockáztatnak és elég merészek, hogy többek legyenek és többet tegyenek másoknál, természetszerűen több kudarcot fognak átélni. Ami engem illet, én inkább venném a bátorságot, hogy megpróbálkozzam valamivel és kudarcot vallják, mintsem meghátráljak. Sokkal szívesebben tőlteném hátralévő napjaimat emberi határaim kitágításával és azzal, hogy lehetségessé tegyem a látszólag lehetetlent, semmint kényelmes, biztonságos és középszerű életet éljek.

Ez az igazi siker lényege.

Miként Hérodotosz oly bölcsen megfogalmazta: „Jobb nemes konoksággal vállalni annak kockázatát, hogy félig-meddig ki legyünk téve a rossznak, mint gyáva fásultságban megrekedve azon rettegni, hogy mi történhet.”

Vagy ahogyan Booker T. Washington mondta: „Megtanultam, hogy a sikert nem is annyira az életben elért pozícióval mérik, inkább azokkal az akadályokkal, amelyeken a sikerre törekedve felülkerekedett az ember.”

ROBIN SHARMA (Ki fog majd érted sírni? részlet)