Egy baráti beszélgetés során feljött, hogy milyen jó lenne gazdagnak lenni és hogy ki, mennyire vágyik a gazdagságra?! Az álmodozáson és vágyakozáson túl, aztán elkezdtük azt is boncolgatni, hogy vajon mi lehet önismeretileg a háttérben, miért is vágyunk a gazdagságra?

Ebből hamar kiderült, hogy legtöbbünknek a gazdagság a kényelmet, a kényszerek alóli felszabadultságot jelenti.

Arról álmodozunk, hogy ha sok pénzünk lesz, akkor abból egy szabad, a vágyainkat totálisan beteljesítő életet élhetünk. De vajon ezt miért nem tesszük meg már ma, kevés pénzzel?
Persze, erre egyből jön a jól betanult válasz, hogy a szabadsághoz vezető úthoz pénzre, sok pénzre van szükség! De vajon ez tényleg így van?

Arra kértem a barátomat, hogy egy kicsit vonatkoztasson el az általa megálmodott szabadságtól és annak pénztől függésétől, majd utána csak arra gondoljon, hogy már elérte a szabadságot! Merüljön bele ebbe a szabadság érzésbe anélkül, hogy azon rágódna, miként fog ez megvalósulni az életében. Csak az érzésre figyeljen, a belső szabadság érzésére!

Érdekes felfedezése lett a 3 perces gyakorlat végére:
Felismerte, hogy az élete, körülményei nem is korlátozzák Őt annyira, mint ahogy hitte!
A legtöbb kényszert saját magának teremti meg azáltal, hogy megpróbál megfelelni olyan elvárásoknak, amelyek csak az Ő fejében élnek, vagy esetleg kívülről is kapja, de nyugodtan vissza is utasíthatná azokat. Ugyan már! Hol van megírva az, hogy meg kell felelnünk az elvárásoknak? Miért ne élhetné mindenki a maga életét, anélkül, hogy másoknak megfeleljen?

Rájött arra, hogy ha nem hajtaná magát feleslegesen munkába, feladatok teljesítésébe, valamint merné vállalni olykor ellentétes álláspontját, érdekeit, akkor el tudná engedni a kényszeredett megfeleléseit. Ezzel óriási szabadságot élhetne meg a munkahelyén, a családjában, a hétköznapokban, de ez a szabadság már belülről fakadna!

Ez a felismerés megvilágította számára, hogy ami szabadságot eddig a pénzen megvásárolható körülményekbe vetített, az leginkább csak Tőle függ, Ő tudja ezt megadni magának.

De mi van azokkal a rabságot és kötöttséget hordozó körülményekkel, amelyeket még ezzel a módszerrel sem tudunk elengedni? (pl.: el kell látni magunkat, adót kell fizetni, a gyerekeket felnevelni stb.)
Nos, ilyen rabságba taszító körülmények nincsenek.

Fel kell ismerni, hogy nem a körülmény sodor, kényszerít rabságba, kötöttségbe, hanem mi reagáljuk le úgy a helyzetet, feladatot, hogy azt kötöttségnek, korlátoknak éljük meg. Ez azért van, mert az egónk nem akarja azt csinálni, átélni, ami éppen van, hanem ragaszkodik a maga kényelmesebb, kellemesebb tervéhez.
Bárhogy is, ha az egonk totálisan elfogadó lenne, akkor még a gályán evezést is fütyörészve csinálná, ha már úgyis ott van!

Erről jut eszembe:
A gályán a hajcsár odaszól a raboknak: Van egy jó, meg egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
- A jóval!
- Ma mindenki dupla adag ebédet kap.
- Hurráááá! És mi a rossz?
- A kapitány vizisielni akar.

Tudom, szakállas vicc, de talán észreveszed belőle azt a lehetőséget is, hogy ha együtt örülnél a kapitánnyal, akkor szívesen eveznél, akár még észveszejtő tempóban is!

Vagyis ha nincs saját elképzelésed az útra és nyitott vagy bármire, akkor számodra nincs olyan, ami kényszerít, korlátoz vagy éppen elveszi a szabadságodat. Belül pontosan ettől a hozzáállásodtól éled át a szabadságot, mert éppen szabad vagy!

Mihelyst azonban elkezdesz tervezni, megfelelni, ragaszkodni, abban a pillanatban belül elveszíted a szabadságodat, hiszen már egy úthoz, egy célhoz ragaszkodsz is. Ha ezt a ragaszkodást nem vagy képes pillanatok alatt feladni, akkor ha az élet másfelé sodorna, vagy éppen neked jönne egy másik ötleted, már nem tudod / mered befogadni az újabbat, ettől pedig úgy érzed majd, hogy nem vagy szabad.

Vagyis nem akkor veszítetted el a szabadságodat, amikor az élet egy másik helyzetbe kényszerített, mint amit szívesen vállalsz, hanem már korábban, amikor is eldöntötted, hogy mit csinálsz szívesen és mit nem!
Ezért a belső szabadságod visszanyerésének legjobb módja, ha ismét nyitottá válsz mindenre (a Mindenségre) és elengeded, feloldod a kényelmedet, biztonságérzetedet szolgáló korlátokat.
Ha nem szeretnéd, hogy életek hosszáig tartson ez a munka, akkor sajátítsd el a befogadás és elengedés leghatékonyabb módszereit és ezek segítségével akár pár év alatt is eljuthatsz a belső szabadságba!

http://onmegvalositas.hu/blog/husztisanyi/honnan_jon_szabadsag