Az egó úgy is megfogalmazható, mint egy negatív hang a fejben. Vagyis az egó nem más, mint saját belső hangunk negatív aspektusa. Ellene nem küzdhetünk azokkal a fegyverekkel, amelyeket a fizikai világban alkalmazunk, mert azok csak a hatalmát növelik. A düh, az erőszak, az agresszió, a pusztítás, az ártás stb. gondolata éppen az egót szolgálja. Miként a kishitűség, a félelem, az irigység, a kicsinyesség is.

Sokan panaszkodnak arra, hogy nem ismerik fel az egójukat működés közben. Nos, ehhez némi éberség és gyakorlás szükséges. Először is figyeljük meg az egó jelmondatait és legismeretesebb problematikáit: érdemtelenség, kétely, elhagyatottság, perfekcionizmus, büszkeség, irigység, meg nem felelés érzete, neheztelés, kritizálás, bűntudat, bűn, áldozattá válás, szégyen, gyűlölet, hibáztatás, tagadás, elidegenedettség, ambivalencia, uralomvágy, vagy éppen apátia…

Ezek alapján biztosan felismerhető az egó.

Értelmezzük alaposan ezeket a kategóriákat és gondoljuk végig, elemezzük ki a személyiségünket és a múltunkat eme szempontok alapján. Éberen figyeljük meg a mindennapokban, hogy mikor jellemeznek bennünket az ilyen és az ezekhez hasonló tulajdonságok.

Ha pedig tapasztaljuk magunkon az egó megnyilvánulásait, akkor nyúljunk a leghatásosabb fegyverhez. Az egó elleni leghatásosabb fegyver az elengedés. Az egó egy olyan batyu, amelyet folyton a hátunkon cipelünk.

Ahhoz, hogy magasabb Elménkhez vagy Énünkhöz felemelkedhessünk, meg kell szabadulnunk a terheinktől. Ez nem jelenti azt, hogy szentekké kell válnunk, csupán arról van szó, hogy le kell tennünk azokat a mentális és érzelmi poggyászokat, amelyeket életidőnk nagy részében magunkkal cipelünk.

 Egy olyan része önmagunknak, mely folyton ítéletet mond felettünk. Az egónak van egy negatív kondicionáló hatása: „soha nem viszem semmire”, „teljesen reménytelen eset vagyok” – csupa ilyen gondolatot sugall.

Meg aztán az egónk folyton másokkal hasonlít össze bennünket, ennél fogva nem támogatja az individuumunk fejlődését a szüntelen negatív munkálkodásával. Elbánni úgy lehet a legkönnyebben ezzel a hanggal, ha az alapoknál kezdjük, vagyis a felismerésénél.

Ha felismered, és tudatosan érzékeled jelenlétét, akkor pontosan megtudhatod, miféle negativitást és önhittséget dédelgettél magadban ez eddig. Akkor már pontosan fogod tudni, hogy mit kell elengedned magadból.

Ilyenkor készítsd fel magad arra, hogy nagy változásokon fogsz átmenni és kezdj az elengedésbe! Ez nagyon fontos ahhoz, hogy elérhesd azt a nyitott állapotot, amely a felsőbb erők eléréséhez szükséges.

Az elengedés segíti az embert a rezgésemelkedésben, vagyis abban, hogy a saját rezgései magasabb szintre emelkedjenek, mivel a folyamat közben olyan energiáktól szabadul meg, amelyek blokkokat, vagy zárványokat képeznek a gondolati és érzelmi auraburkaiban.

Ha az ember elenged, azzal felszabadítja saját magát, s egyben előkészül valami új befogadására. És még valamit: minél nagyobb erőbedobással veszel részt ebben az elengedési folyamatban, annál nagyobb hatása lesz ennek az életedre.

Összefoglalva, az egó felismerése, az elengedés megkezdése és intenzitása egy látványos, kézzelfogható és abszolút tapasztalható jele annak, hogy valaki törekszik a szellemi és lelki éretté válásra. Egyik valódi szellemi út, egyik tiszta spirituális ösvény, egyik tisztulni vágyó individuum sem nélkülözheti az egó-mentesedést.

Boldog napot!

http://www.boldognapot.hu/cikkek/489/az-ego-es-az-elengedes