A varázsló vallomása

Döbbenetes jelenettel fejeződik be Shakespeare „A vihar" című színdarabja.

Egy varázshatalmú király (akit annak idején a szerző maga játszott a színen)

hirtelen abbahagyja a játékot. Leveszi a maszkját, ledobja a jelmezét.

Nem játszik tovább.

Vége a színháznak.

Ott áll maga az író-színész.

A boldogtalan ember.

Felénk fordul, nézők felé, s ebben a hirtelen támadt csöndben kimerülten és

kétségbeesetten megkér bennünket, hogy szeressük őt.

Csodálatos varázsvilágot teremtett eddig, ámultán néztük, rejtőzve a homályban,

és most hirtelen ránk veti a tekintetét. Szeme a szemünket keresi. Most látjuk

először a valódi arcát. A verejték lemosta róla a festéket. Ez már nem a szerep,

hanem egy kifosztott emberi arc.

Rám néz. A fényből hunyorog felém, kérlelőn és riadtan keresi a tekintetemet. És

a többi emberét, akik mostanáig odalentről lestek a varázslatát.

Őszintén bevallja, hogy elfáradt.

„Bűbájam szétszállt, odalőn,

S ha még maradt csekély erőm.

Az már a magamé csak... "

Aztán váratlanul könyörögni kezd:

„Ne hagyjatok hát tengeriem

Ezen a puszta szigeten:

Sőt, jertek a varázst a ti

Varázstokkal megoldani... "

Ez Babits Mihály fordítása. Shakespeare nem egészen ezt mondja. Hanem, szó

szerint valami olyasfélét, hogy: „Az én igézetem kötelékeit a ti jó kezeitekkel

(good hands) oldjátok fel."

A lényeg ugyanaz: arra kér bennünket, hogy szeressük őt.

Azt is mondhatta volna: „Emberek, szeressetek engem, mert nem bírom tovább

egyedül!"

De mivel nagy költő volt, s a szeretet minden titkát ismerte, most nemcsak

szánalmasan koldulni kezd, hanem azt is elmondja, hogyan kell szeretni valakit.

Fura érzés fog el.

Eddig csodáltam zseniális mutatványát. Lestem őt sötét, jól védett magányomból.

Azt hittem, nem is tud rólam, ahogy egy király se tud a néma alattvalóiról. Nem

fontos neki a többi ember, saját bőségének és hatalmának örömében él.

És most egyszer csak rám néz, esetten és törötten.

És koldulni kezd.

(Te gondoltad volna, hogy eljuthatunk idáig'? Hogy koldulni kell a szeretetet ? Én

ma már tudom, hogy igen - ezért is írom ezt a könyvet.)

(Müller Péter – Szeretet könyv)