"Emlékszel még arra, hogy ki voltál, mielőtt a világ megmondta neked, kinek kell lenned?"

2012. június 16. 23:54 - d.szabi

Látók és világtalanok

309804_154643201301510_2047743633_n.jpg

Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk. Mutathatnék neked sok mindent, amit ha megszerzel, elfogadsz, kicsavarja kezedből a szabadságot. A magad ura lehetnél, ha ez a sok minden nem volna a tiéd…

Vedd szemügyre mindazt, ami az őrültségbe sodorja az embert, aminek vesztét könnyekkel siratja, magtalálod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés. Hogy valami elveszett senki sem érzi, csak rágódik rajta. Ha önmagadat birtokolod, semmit sem vesztettél el. De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?

Emberek sokasága kering a földi pályán: kevés a látó, a legtöbb világtalan. Semmilyen látás nem bizonyult eddig élesebbnek a lélek látásánál, s nem tudta figyelmesebben felismerni a jót és a rosszat. Ebben különbözik egymástól minden ember: a jó és a rossz megítélésében.

Fordulj hát lelkedhez tanácsért!

Seneca

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szeretet-forras.blog.hu/api/trackback/id/tr404593087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
"Emlékszel még arra, hogy ki voltál, mielőtt a világ megmondta neked, kinek kell lenned?"
süti beállítások módosítása