Az életet többnyire azért hibázzák el az emberek, mert azt tartják, hogy ez a Föld a világ.
Kukacgondolkodás. A kukac nem is gondolkodhatik másképp, mert az élete a bomlásra került hulladékokban, potyadékban folyik le, s életének célja, hogy azt a rothadékony anyagot élő hússá változtassa.
Kukacgondolkodás. A kukac nem is gondolkodhatik másképp, mert az élete a bomlásra került hulladékokban, potyadékban folyik le, s életének célja, hogy azt a rothadékony anyagot élő hússá változtassa.
De az ember nem kukac. Az ember csak annyit eszik, amennyi a teste fenntartása kíván. Nem több ez, mint amennyi olajat a gép fogyaszt. Azért van-e alkotva a gép, hogy olajat fogyasszon?
Az ember is látja, hogy életének feladata nem az evés, nem a test éltetése. Semmi munkája nincs az emberi testnek a természet anyagcseréjében, váltógazdaságában. Az ember magáért él és más emberekért. Az ember nem a testéért él, hanem a teste él az emberért. Tehát nem ő van a Földért, hanem a Föld őérte.
De ha nem a Földért vagyunk a Földön, akkor ránk nézve nem is lehet a Föld az egész Világ.
Följegyzéseimben gyakorta ismétlődik az a két szó: testi ember, lelki ember. Tisztán kell értenetek ezt a két kifejezést.
Ha vén halottnak a sírgödör szélén még egyszer megnyílhatna az ajka, valamennyi azt mondaná:
- Bolondul éltem!
Mert valamennyi úgy élt ezen a földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, úgy robotolt, verejtékezett, gyűjtött, rendezkedett hogy az elején túl aztán jól élhessen. S egyszer csak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sírnál.
Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb.
Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért.
- Bolondul éltem!
Mert valamennyi úgy élt ezen a földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, úgy robotolt, verejtékezett, gyűjtött, rendezkedett hogy az elején túl aztán jól élhessen. S egyszer csak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sírnál.
Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb.
Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért.
Születése mindennek: növénynek, állatnak, embernek a természet nagy gondosságában történik.Halála lehet minden kis eshetőség.
Nyilvánvaló, hogy az ember életében az életküzdelem (az előttünk ismeretlen célú) fontosabb, mint a test hosszú időre való biztosítása.
A test elvégre is szenvedésekre kötelezi az embert, s elég ebből amennyi ér bennünket.
Nyilvánvaló, hogy az ember életében az életküzdelem (az előttünk ismeretlen célú) fontosabb, mint a test hosszú időre való biztosítása.
A test elvégre is szenvedésekre kötelezi az embert, s elég ebből amennyi ér bennünket.
A teremtő bizonyára alkothatta volna az emberi testet évezredekig nyúló életre. Csak a sejtek vénülésének törvényén kellett volna egy kis változtatás.
De az élet célja nem a földi.
A panaszos közmondás: Egy apa eltart kilenc gyermeket stb.
A valóság az, hogy az apa a gyermekben önmagát érzi. (Az a gyermek is ő.) A gyermek azonban az apját, anyját más személynek érzi.
S ez így jó. Az apa, anya ne szakadhasson el a gyermekétől, de a gyermek szakadhasson el, élhesse a maga életét a maga teljes különvalóságában.
Mennyire azonos törvény: fa és a gyümölcse.
Mennyire azonos törvény: fa és a gyümölcse.
.
Gárdonyi Géza: égre néző lélek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.