Az istenek mindenképpen azt akarták, hogy a világegyetem bölcsességének titka csak
akkor kerüljön az emberek kezébe, ha már elég érettek rá. Ezért aztán elhatározták, hogy mindaddig őrizni fogják egy biztos rejtekhelyen, míg a halandók meg nem érnek annak megértésére.

Összegyűltek egy tanácskozásra, hogy eldöntsék, hová rejthetnék el a titkot.

Egyikőjük azt mondta, hogy vigyék fel a bölcsességet a legmagasabb hegycsúcsra.

De gyorsan belátták, hogy az ember hamarosan az összes hegycsúcsot meg fogja hódítani, tehát ott a bölcsesség titka nincs biztonságban.

Egy másik isten azon a véleményen volt, hogy rejtsék el a legmélyebb tenger fenekén.
De a többiek őt is leszavazták, mert ezt sem tartották elég biztonságosnak.

Ekkor a legvénebb és legokosabb isten emelkedett szólásra: „Tudom, mit csináljunk.
Rejtsük el magában az emberben! Ott csak akkor fogja keresni, ha már elég érett annak megértésére. Hiszen ehhez végig kell mennie az önmaga bensőjébe vezető úton.”

A többiek elgondolkodva hallgatták, majd mindannyian beleegyeztek. Így került a világegyetem bölcsességének titka az emberi lélek mélyére.

http://polczerporta.freeblog.hu/categories/Tortenet/