Egy este, miközben Sicsiri Kodzsun szútrákat recitált, betoppant hozzá egy tolvaj, és éles kardjával pénzt vagy életet követelt. Sicsiri eképpen szólt hozzá:

– Ne háborgass engem. A pénzt abban a fiókban találod.

Majd folytatta a recitálást. Egy kis idő elteltével abbahagyta a recitálást, és odaszólt a tolvajnak:

– Hé, ne vidd el mindet! Hagyj egy kicsit nekem is, amivel kifizetem holnap az adót.

A betolakodó összeszedte a pénz nagy részét, és már épp indulófélben volt.

– Ha ajándékot kapsz, illik megköszönni. – tette hozzá még Sicsiri.

A férfi megköszönte és odébbállt. Néhány nap elteltével elkapták a fickót, aki több más hasonló eset mellett bevallotta a Sicsiri ellen elkövetett vétséget is. Amikor Sicsirit tanúként beidézték, ő a következőket mondta:

– Ami engem illet, ez az ember nem tolvaj. A szóban forgó pénzt én adtam neki, amit ő szépen meg is köszönt nekem.

Miután letöltötte a börtönbüntetését, a férfi Sicsiri tanítványa lett.

http://www.dharma.hu/content/tolvajbol-lett-tanitvany