Mula találkozott egyszer egy vándorral, aki gondterhelt arccal ballagott a városba vezető úton. Amikor megkérdezte tőle, mi baja, az felemelte rongyos batyuját és felsóhajtott:
– Amim csak van széles e világon, elfér ebben a toldozott-foldozott, ócska zsákban!
– Nem jó ez így! – kiáltott fel Mula, azzal kikapta az ember kezéből a batyut és elszaladt vele.
A vándor, miután mindenét elveszítette, keserűen zokogni kezdett, és még nyomorultabbul vánszorgott tovább.
Mula ezalatt sietve átvágott az út kanyarulatán, és letette a batyut oda, ahol a vándornak fel kellett bukkannia. Amikor az meglátta holmiját az út közepén, elnevette magát, és boldogan felkiáltott:
– Ej, te zsák! Már azt hittem, sose látlak többé!
Mula ezalatt a bokrok közt kuporgott és elégedetten kuncogott magában.
– Lám csak, milyen könnyű boldoggá tenni valakit!
http://www.dharma.hu/content/mindent-elvesziteni-0
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.