Ez a híres mondat, a görög delphoi jósda bejárata felett olvasható.

Ez az a hely, ahova sok-sok ember elzarándokolt, hogy jövendölést kérjen,

hogy megtudja, milyen sorsot szánt neki az ég!

Szeretve lesz, vagy magány kíséri útján?

Gazdagságban vagy szegénységben fogja élni az életét?

A bölcs delphoi jós azt felelte a kérdésekre: Ismerd meg önmagadat és tudni fogod a

sorsodat, mert a sorsod te vagy.

Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istennek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet.

Változtass magadon és változni fog a sorsod is!! Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.

A bölcs jósok tudták, és ma is tudják, hogy a lényeg bennünk van!

A külső világot belső fényeink és sötétségeink alapján éljük meg.

A szeretet, ami körülvesz bennünket, belőlünk árad, mint ahogy a gyűlölet is belőlünk születik.

Csak úgy tudunk szeretni, ahogy magunkat szeretjük, és csak úgy tudunk gyűlölni, ahogy magunkat gyűlöljük.

Ahogy gyermekkorból átlépünk a fiatal felnőttébe, egyre több tapasztalattal leszünk

gazdagabbak.

Elkövetett vagy el nem követett tetteink és döntéseink, mind következményekkel járnak, melyeket viselnünk kell.

Van, aki úgy dönt, hogy nem Ő a felelős a saját sorsáért és mindent és mindenkit hibáztat, és van, aki úgy dönt, hogy talán tehet valamit, az életért Önmagáért.

És akkor elindul…. egy úton, mely egyszerre szép és göröngyös, melyen sok az

elágazás, néha meredek és néha úgy tűnik, hogy járhatatlan, néha széles és megosztjuk

másokkal, néha a szivárvány minden színében pompázik és beragyogja a  boldogság,

néha a magány és a szomorúság az útitárs.

És hogy hová is vezet ez az út?.. erre mindenki csak saját szíve mélyén találhatja meg a

választ.

Sok évvel ezelőtt indultam el az önismeret útján. Hatalmas lendülettel kezdtem

el tanulni, faltam  a könyveket, egymás után jártam kurzusokra, úgy szívtam

magamba az információkat, mint egy szivacs.

Kisebb – nagyobb fájdalmak megélése közben egyre csak haladtam előre az utamon

Önmagamba, Önmagamhoz.

Ahogy telt – múlt az idő, egyre nagyobb önbizalmam lett,

….. én már tudok valamit, én mar jobban csinálom!!..... és jól megveregettem a

vállam!

Mondom és mutatom másoknak. Próbálok szeretni, szeretve lenni, de valahogy

nem az igazi, valami hiányzik, nem úgy jön, ahogy kellene, nem úgy reagálnak

rá, ahogy kellene, ahogy szeretném. És akkor jön a következő gondolat, felismerés

….hmm…. már megint a saját csapdámba estem!

Ezek a fránya elvárások ….és egy jót nevetek magamon, miután jól kibőgtem

magam.

Megint tanultam és megint a helyére került egy darabka bennem.

De még mindig kifelé bámulok …. nem baj, mert majd jön egy újabb felismerés,

egy újabb sírás és egy újabb nevetés.

És aztán eljött az a nap – nem is olyan rég – mikor nem kifelé néztem, hanem kintről

befelé.

Jött egy gondolat, egy kép, egy vízió. Láttam magam kívülről.

Elgondolkoztam azon, hogy vajon ha szembe találkoznék magammal az utcán,

mit gondolnék magamról? Milyennek látnám magam? Hogy néznék ki? Tetszene e a kisugárzásom?

Rájöttem, hogy bizony sokszor megfordulnék, és azt mondanám:

Inkább megyek egy másik irányba, mert……

Ekkor megálltam és elgondolkoztam …. de hát mi történt, hisz énbennem

egy olyan kép élt Önmagamról, hogy kedves, mosolygós, szeretni vágyó,

vidám lány vagyok, aki legszívesebben megölelné az egész világot!

De akkor mégis, miért ilyen nagy a kontraszt a bennem élő kép és a

kívülről látszó kép között? Csak rá nézek egy fotómra, egy videó felvételre

és ledöbbenek …… kiáltom:  Ez nem én vagyok!! Én nem így nézek ki!!

Aztán megnyugszok és csendben elmosolyodok. Ez is én vagyok, csak eddig

nem vettem róla tudomást. Nincs más dolgom, mint megszeretgetni és megérteni

Őt, majd hagyni, hogy előbújjon az a kép, ami bennem rólam él!!! És amint ez a

két kép egymásra talál és összeolvad, A VILÁG LEGCSODÁLATOSABB

ÖNMAGAMJA LESZ LÁTHATÓ!!

Most már tudom, nem kell mást tennem, csak szeretettel terelgetni őket, egymás felé!

……és egyszer majd találkozni fognak…………

(Melinda)

2009.01.04