21 év házasság után, a feleségem azt akarta, hogy menjek el egy másik nővel moziba, majd vacsorázzunk meg kettesben. Azt mondta: „Nagyon szeretlek, de tudom, hogy ez a nő is legalább ennyire imád téged, és szeretne eltölteni veled egy kis időt!”
Nem tudtam mire vélni a dolgot, mindaddig, amíg ki nem derült, hogy a másik nő az édesanyám volt.
19 éve özvegy volt, és a munkám, gyerekeim miatt csak nagyon ritkán tudtam látogatni őt. Aznap este felhívtam őt és megkérdeztem van-e kedve eljönni velem egy moziba, majd beülni vacsorázni egy étterembe. „Mi a baj? Van valami gond?” –kérdezte.
„Úgy gondoltam, hogy jó lenne egy kis időt kettesben töltenünk.” –válaszoltam. „Csak mi ketten!” Egy pillanatra elgondolkodott, majd „Nagyon szeretném!” –mondta.
Ahogy a háza felé tartottam az autóval, hogy felvegyem, egy kis idegesség lett úrrá rajtam. Amikor megérkeztem, láttam rajta, hogy ő is legalább ennyire feszült a randink miatt. Mintha az első randevúnkra készülnénk.
Az ajtóban várt szépen elkészített frizurával, és abban a ruhában, amit legutóbb az utolsó közös házassági évfordulójukon hordott, amikor még édesapám élt. Rám mosolygott, úgy ahogy csak egy angyal képes! „Mondtam a barátnőimnek, hogy randira megyek a fiammal.” –ezzel beszállt az autóba. „Nagyon várják már, hogy elmeséljem milyen volt.”
Megérkeztünk az étterembe, ami nem volt túl elegáns, inkább hangulatos és meghitt. Az édesanyám úgy fogta a karom befele menet, mintha ő lenne a First Lady. Nagyon büszke volt. Leültünk és felolvastam neki az étlapot. A szemei már rosszak voltak és nem tudta volna elolvasni azokat a kicsi betűket. A vacsora felénél, ahogy felnéztem azt láttam, hogy bámul engem. „Annak idején, amikor még kicsi voltál, mindig én olvastam fel neked az étlapot.” –mondta. „Itt az ideje, hogy te csak pihenj, én pedig viszonozom mindazt amit akkor tettél.” –válaszoltam. A vacsora során nagyon sokat beszélgettünk. Semmi konkrét dologról, csak a mindennapjainkról. Annyira sokat, hogy a filmet, amit néztünk volna le is késtük. Később amikor megérkeztünk a házához, azt mondta: „Nagyon szívesen elmegyek veled újra randizni, de csak ha engeded, hogy én hívjalak meg!”
„Milyen volt a vacsora?” –kérdezte a feleségem amikor hazaértem. „Nagyon szuper! Sokkal jobb mint amit el tudtam képzelni!”- reagáltam rögvest.
Néhány nappal később az édesanyám meghalt. Gyenge volt már a szíve. Annyira hirtelen történt, hogy nem tudtam semmit tenni ellene. Nem sokkal később, kaptam egy borítékot, abból az étteremből, ahol vele vacsoráztam. A megjegyzésben szerepelt: „Én fizettem ki a számlát előre. Nem voltam benne biztos, hogy ott tudok-e lenni, de ennek ellenére két helyet lefoglaltam. Az egyiket neked, a másikat a feleségednek. Soha nem fogod megtudni, mennyire fontos volt nekem az az este! Szeretlek fiam!”
Abban a pillanatban megértettem, hogy mennyire fontos az, hogy kimondjuk „SZERETLEK” még időben, és hogy a szeretteinkkel töltsük az időnket amikor csak lehet, addig, amíg van rá lehetőségünk. Semmi sem olyan fontos az életben mint a család! Add nekik az idődet, szeresd őket, és mond is el nekik, addig amíg még megteheted!
http://www.orokigazsagok.com/2013/04/olvasd-el.html#more
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.