Ahogy a nagy hermetikus axióma mondja:

"Miként belül, úgy kívül,

Miként a nagy, úgy a kicsi,

Miként fenn, úgy alant,

Csupáncsak Egy Élet és Törvény van,

És aki működteti, az Egy.

Az isteni gazdálkodásban:

Semmi sem belső, semmi sem külső,

Semmi sem nagy, semmi sem kicsi,

Semmi sem magas, semmi sem alacsony."

 

A mikrokozmosz teljesen az Univerzum, a makrokozmosz elrendezését ismétli, azt tükrözi, úgy épül fel. Az ember, mint a mikrokozmosz része mulandó, a halandó, a személyes énje, a személyisége az alsó világokban él és működik. A halhatatlan Énje, az egyénisége vagy lelke pedig a maradandóság világában van. A személyes én és a halhatatlan Én eredete és forrása a transzcendencia világában található, soha nem szakad el a kezdet és vég nélküli „Önvalótól”.

Amikor Isten megteremtette a periodikusan újjászülető univerzumot, megalkotta annak törvényeit is.

A kozmosz törvényei egyetemlegesek. Senki és semmi nem vonhatja ki magát a rendből, hiszen a törvény alól nincs kivétel.

Magától semmilyen folyamat nem zajlik le, még a legkisebb esemény lefolyása is irányításra szorul, mert irányítás nélkül nincs élet, csak zűrzavar és pusztulás. Az egyszerűbb események végbemene­teléhez azonban nincs szükség intelligens irányításra.

A stabil rendet, a rutinszerű eseményeket belső és külső mechanizmusok irányítják. Az anyagoknál a stabilitást atomfizikai törvények, az atommag elektronokra gyakorolt vonzó­ereje, molekuláknál az atomok közötti kohéziós erő, szilárd anyagoknál pedig a kristály­szerkezetbe rendeződés tartja fenn. Egysejtűeknél a belső rend a protoplazma szabályozó hatásának következménye, míg bonyolultabb élőlények esetén a sejtek fizikai irányítását belső elválasztású mirigyek végzik, az általuk termelt enzimek és hormonok segítségével. Az élőlé­nyeket irányító és az élettelen anyagokat formáló külső mechanizmusok együttese igen sokféle lehet. Földi viszony­latban ilyen külső kormányzó mechanizmus pl. az időjárás, a nappalok és éjszakák, illetve az évszakok folyama­tos válta­kozása. Természetesen ezeket a helyi hatásokat is irányítani kell egy nagyobb erőnek, de itt sincs szükség intelligens beavat­kozásra. Mint tudjuk, a nappalok-éjszakák és az évsza­kok váltakozása a Föld naprendszerben történő mozgásának a következménye. Mikrovilágunkat tehát egy nagyságren­dekkel nagyobb méretű makrovilág irányítja. Ennek a kozmikus világnak is szigorúan meghatározott fizikai törvényei vannak, amelyeket szintén csak egyszer kellett megalkotni. A rendszer megterem­tése után a bonyolult mozgásáttételek már maguktól végbemennek, nincs szükség külső vezérlésre.

A kívülről érkező energiahullámok azonban egészségünk befolyásolásán kívül az agyi energiamező modulálása révén a gondolkodásunkat, a tetteinket is képesek alakítani.

A mai embernek, akár tud róla, akár nem, egyszerűen nincs más útja, mint hogy befelé fordulva újra felfedezze azt a világot, ami körülveszi, átértékelje, amit belealko­tott és önmagát végre úgy helyezze ebbe a képbe, hogy szereplő és színpad egyetlen kozmikus egységet alkos­son. Ehhez mindenekelőtt az a felismerés szükséges, hogy a kozmosznak nemcsak alkotórészei, hanem alko­tói is vagyunk.

Az ember kozmikus lény, ugyan el tudja választani magát a koz­mosztól, de ez az elszakadás megbénítja, és ebben a bénult állapotban létezünk a jelenben.

Ha valami igaz a Teremtésre, az az állandó változás, hullámzás. A kozmosz és benne az ember része egy olyan tudás-rendszernek, amely ősibb mint a Földön megjelent emberiség.

Ez a tudás ez a hatalmas szellemi erőtér, mindig kö­rülvette a fizikai világot, mindig hozzáférhető volt és lesz. Ez a tudás megvan minden emberben és soha nem egy másik embertől jön, ezt mindig magunkban hordozzuk transz­cendens emlékezetünk mélyén. A felszínre hozatala azért rendkívül nehéz, mert megjelentetéséhez ma még hiányoznak igazi eszközeink.

A kimondott szavak, körülírt fogalmak szükségkép­pen csak szegényes árnyékát nyújthatják a kozmikus valóság gazdagságának, hiszen hogyan is lehetne ezzel a lineáris nyelvvel kifejezni valamit, ami egyszerre több dimenzióban játszódik le.

http://galaktikusportal.hu/Cikkek/mikent-fenn-ugy-alant.html