ÁRAMLATBAN
Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát. (Zsid 12,1)
A feleségem bátyja elvitt egy horgásztúrára az Erie-tavon. Fiatalkorom óta nem horgásztam már. Az Erie-tó nagyon nyugodt volt aznap. A gyengéd ringatózást nem számítva a csónak mozdulatlannak tűnt.
Megelégedetten dőltem neki a korlátnak, és frissítőt ittam, miközben kihajítottam a zsinórt újra meg újra, lehetőleg kevés mozgással. Közben néhányszor hallottam a csónak kapitányának a hangját, amikor beindította a motort, és ezt mondta: Visszafordulunk, mert egy áramlatban vagyunk.
Én nem érzékeltem, hogy elmozdultunk volna, pedig így volt.
Lelki értelemben egyikünk sem ül nyugodtan. Mindannyian mozgásban vagyunk, - haladunk a holnap felé, majd tovább a holnapután vár ránk. Van-e tervünk, célunk, mi a végcélunk? Isten felé haladunk, vagy távolodunk tőle? Vagy talán egy „áramlatban” vagyunk, kitéve a külső erők kényszerének, cél és vezető nélkül?
Bizonyára erőfeszítésbe kerül, és gyakran bátorság kell ahhoz, hogy céltudatosan éljünk, de megéri: a jutalmunk egy mélyebb közösség szerető Istenünkkel.
Csendes percek-részlet
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.